MOGY Bösztör-puszta 2010. 08. 14. (amit láttam, tapasztaltam, éreztem)

 Egy hely, ahol a magyar nemzet ismét találkozott. Augusztus közepén a Kiskunsági Nemzeti Park területén, Kunszentmiklós melletti Bösztör-pusztán néhány napig jó emberek sokasága találkozott, hogy érezze az összetartozás erejét.

Én első alkalommal vettem rész ezen a rendezvényen. Csak egy napot tudtam itt tölteni, de ez is felemelő érzés volt.

Az érkezéstől kezdve (kb. 10 órakor ) az egész napos ott létet áthatotta a szeretet, segítőkészség, lelkesedés, figyelmesség, emberség, a hagyományos magyar értékrend és a hazaszeretet. Az esőáztatta föld, a lovak, a szabad tüzek és a különféle sülő-főlő étkek illata. Tudtad, megérkeztél, itt a helyed.

Érezni lehetett azt a rengeteg energiát, szeretetet, jószándékot, amely a rendezvényt életre hívta. Látogatásom során csupa kedves, barátságos, mosolygós emberrel találkoztam. A vásárban, a küzdőtéren, a lelátón, a vendéglátóhelyeken, a gyógyító faluban, a szakrális téren szinte félszavakból is értettük egymást.

A veszprémi (és még 2 megye + Felvidék) megyebokor területén is nagyon jó, családias hangulat uralkodott. E rövid egy nap alatt is igaz, jó barátságok szövődtek. Az emberek nemcsak a programokra rohantak, vagy a szervezési feladataik után, hanem volt idejük egymásra is figyelni, megosztani egymással a gondolataikat, ápolni a baráti kapcsolatokat. És ez olyan jó érzés volt.

?Magyarnak lenni büszke gyönyörűség? ? hirdette a hívogató plakát. Lehetett látni az arcokon, érezni, hogy ez a mondat ott dobog a Magyarok Országos Gyűlésére látogató sokezer ember szívében. S remélem örökre így is marad.

A rendezvényen, mely társadalmi összefogásból jött létre, a szórakozás mellett a látogatók megismerkedhettek ősi kultúránkkal, a magyar történelemmel, a néphagyományokkal, elmélyülhettek nemzeti kincseink eleven megjelenésében.

A gyógyító faluban, a történelmi élőképben és a Hétboldogasszony Hajlékában rejlő csoda élménye erőt, biztonságot és reményt adott, hogy a továbbiakban is megküzdhessünk a mindennapok gondjaival, nehézségeivel.

Beletekintve a Találmányok Háza, a Pusztaegyetem, a Pusztamozi és a Pusztamúzeum milliőjébe és programjaiba láthattuk, hogy él ez a Nemzet és érezhettük az erejét.

A Magyarok Vására gondoskodott a vendéglátásról és a magyar termékek szemet gyönyörködtető választékáról. Volt itt mézeskalács, cifraszűr, sámándob és suba, fafaragás és népi viselet, ijj, tarsoly, és még sok-sok egyéb kézműves termék. Jóféle ételek egész Kárpát-Hazából, cukorka, kolbász, pecsenyék, langalló és rétes. Jóféle borok, pálinkák mindenünnen, Magyarok Söre, hűsítő italok házi szörpökből. Szerintem senki nem tudott ellenállni a csábító, fantasztikus illatoknak és látványoknak. Annál is inkább, mivel az árak barátiak, reálisak, földönjárók voltak.

Zászlóerdő fogadta a lovas zarándokokat, kemencében sült a kenyér, ugyanakkor több színpadon és a megyebokrok sátraiban folytak az előadások, a hagyományőrző és néptánc, népzenei műsorok, bemutatók. Sok szó esett a magyarság sorskérdéseiről is. Itt-ott a dobok hangja hívogatott. Fantasztikus hangulatot teremtettek. Lüktetett a tiszta energia.

Újra megvalósult a történelmi élőkép (több száz résztvevővel, csodálatos lovakkal), felemelő élmény és érzés volt az ország kerülés, a vérszerződés, a pajzsra emelés, a napvágás és az ostormenet. Tisztán átjött, látszott és érződött, hogy mindezt szívből csinálják. Vukics Ferenc mutatta be és konferálta a rendezvényt. Hangja ismét erőt sugárzott és érződött, hogy benne az egység jelen van.

Jó érzés volt látni a sok-sok magyar és ősi zászlót. Az emberek szemében a derűs jókedvet. Jó érzés volt hallani egy-egy beszélgetés foszlányát, melyből kicsengett az elismerés hangja. Beleszagolni a levegőbe, melyben jöttek feléd a jobbnál-jobb illatok. Jó volt látni a rendet a parkolókban, a megyebokroknál, az illemhelyeknél. Nem volt sehol tülekedés. Nem volt csüdig érő szemét. Rend, fegyelem, tisztaság honolt mindenütt. Jó volt látni a gyermekjátszót és foglalkoztatót. Kicsik és nagyobbak együtt játszottak, hancúroztak és tanulták az ősi magyar játékokat és különféle kézműves praktikákat. Messze szállt a gyerek zsivaj és kacagás. Fantasztikus élmény volt elidőzni itt is.

Rengeteg ember mindenütt. Túlnyomórészt valamilyen viseletbe voltak öltözve. Azért látszott, hogy ki az igazán ide valósi (már ami a rendezvény jellegét illeti). A résztvevők abszolút. A látogatók jó része legalább népi inget vagy blúzt viselt. Míg mások egy nemzetiszínű szalagot szalmakalapján vagy tarsolyt az oldalán vagy sólymot vagy ősi medált a nyakában vagy míves bőr karkötőt csuklóján. Persze akadtak azért amerikanizálódott, meg a mai kor szerint is kissé ízlésficamos (pl. rózsaszínbe vagy egyéb neon színbe öltözött nylon malacok vagy disco szökevények) öltözékű egyedek. De hát a világ sokszínű. Csak itt kissé kilógtak a sorból.

Az önkéntesek egész sora szorgoskodott szerte a hatalmas területen: folyamatos információs szolgálat és útbaigazítás, hulladék elszállítás, kalauzolás, wc-k tisztántartása, állatok gondozása, étkeztetés. Ez igazi Magyarország volt. Itt és most.

A Nap perzselő sugaraitól még este is izzott a levegő a pusztában. Nem éreztük a fáradtságot sem, mivel a jó energiák örvénylő lüktetése megtisztított mindannyiunkat. Itt éreztük, tudtuk, hogy jó helyen vagyunk.

Ez a kollektív érzés Bösztörpusztát és a Hajlékot az Égig emelte.

Örülök, hogy láttam a Magyar csodát, a részese lehettem.

Isten Áldjon Minden Igaz Magyar Embert!

Szeretettel: Szandi György