1932. november 24-én született Budapesten, egy polgári család késői, második gyermekeként.

Jókai Annának hamar könyv került a kezébe, a képzelet és az olvasás töltötte ki a kortársaitól elzárt gyermek életét. Nem csak gyermekirodalom, hanem olyan könyvek is ? későbbi önvallomása szerint ?, amelyek felnőtt kezébe valók.

1939 és 1942 között a Mária Terézia téri elemi mintaiskola tanulója lett, ahol negyedikben a tanítónő állította mintaként fogalmazásait osztálytársai elé, kézimunkaórán pedig meséket mondatott vele. 1943 és 1951 között a Zrínyi Ilona Leánygimnázium tanulója volt, ekkoriban már elkezdett írni is, ?verseket?, ?novellákat? ? amelyek miatt az egyébként is elkülönülésre nevelt lányt az iskolában kinevették. Az írással tizenhat éves korában felhagyott  és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá.

1951-53 között könyvelő, majd népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra, ahol 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett.

961-től 1976-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában, majd a Budapesti Vörösmarty Gimnáziumban tanított.

1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel.

Az irodalmi életbe szinte berobbant, noha semmilyen irodalmi csoportosuláshoz sem tartozott. A kortárs kritika realizmusként, illetve naturalizmusként értékelte az írásaiban kíméletlen nyíltsággal megjelenített világot. Írásművészete fokozatosan fejlődött abba az irányba, amelyet maga ? aztán később a szakirodalom is ? ?spirituális realizmusnak? nevezett el.

1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író.

1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt, jelenleg választmányi tagja.

1989-től az Írók Szakszervezetének tagja, 1997-től elnöke. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja is. 1998-ben jelent meg az azóta huszonkét kiadást megért Ne féljetek című regénye (amelyet pszichológusok, terapeuták is felhasználnak munkájukhoz). 2000-től 2006-ig a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnöke. Bár a Ne féljetek megjelenése után nem egyszer úgy nyilatkozott, hogy több regényt már nem ír, 2007-ben a Godot megjött című művével jelentkezett, 2012-ben pedig egy új regénnyel, az Éhes élet cíművel.

Munkásságát több díjjal is elismerték:

1970 ? József Attila-díj

1974 ? SZOT-díj

1980 ? a lengyel PAX Kiadó Pietržak-díja

1985 ? a Munka Érdemrend arany fokozata

1992 ? Kossuth-díj

1992 ? a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje

1998 ? Magyar Örökség-díj

1999 ? CET (Central European Time)-díj

1999 ? az Év Könyve-díj

1999 ? Tiszatáj-díj (Szeged)

1999 ? a VII. kerület díszpolgára

2000 ? Magyar Művészetért-díj

2001 ? ?Hűség a hazához? Érdemkereszt, Politikai Elítéltek Közössége (PEK)

2002 ? A Köztársasági Elnök Érdemérme

2003 ? Arany János Nagydíj

2004 ? Kölcsey emlékdíj (Szatmárcseke)

2004 ? Prima Primissima közönségdíj

2005 ? A Magyar Kultúra Lovagja

2006 ? Stephanus-díj

2006 ? Kispest díszpolgára

2007 ? Árpád fejedelem-díj

2009 ? a Győri Könyvszalon alkotói díja (Győr-Moson-Sopron megye)

2011 ? A ?Hazáért ?56?, Politikai Foglyok Országos Szövetsége

2012 ? Árpád-pajzs

2012 ? Józsefváros díszpolgára

2012 ? Budapest díszpolgára

2012 ? a Magyar Érdemrend nagykeresztje ? polgári tagozat

2013 ? Az Emberi Méltóságért-kitüntetés (az Emberi Méltóság Tanácsa díja)

2014 ? március 15. Kossuth-nagydíj

forrás wikipédia