Dr. Cey-Bert Róbert Gyula 1938. július 5-én született Bárdudvarnokon. Édesapám Czeibert Géza, malomtulajdonos volt.Családom felmenői több mint 500 éven át Dél-Somogyban vízimolnárok voltak: Barcs, Babócsa, Vízvár, Csurgó, Rinyaszentkirály, Lábod, Mike térségében.

Kaposváron járt általános iskolába és gimnáziumba.

Az 1956-os forradalom és a szabadságharc hírére október 25-én Budapestre ment és részt vett a harcokban az Üllői út, József körút, Corvin köz, Múzeum körút, Rákóczi út körzetében. Akkor ismerte meg Pongrátz Gergelyt, akivel mindvégig, a 2005-ben bekövetkezett haláláig jó barátságban volt. Miután a Belváros elesett, 1956. november 10-én sikerült bujkálva visszatérnie Kaposvárra. A gimnáziumban mindenki tudta, hogy Budapesten harcolt, ezért kitűnő lelkesedéssel fogadták, különösen azért, mert sokan úgy tudták, hogy elestem a harcokban. Több osztályban és a tanári kar előtt beszámolót tartott a budapesti utcai harcokról. Kaposváron akkor már a félelem kezdett uralkodni, szovjet páncélosok portyáztak a város utcáin, így nem volt választása: ha élve akart maradni, menekülnie kellett. November 22-én lépte át Körmendtől délre az osztrák-magyar határt.

1958-ban Ausztriában érettségizett egy magyar gimnáziumban, majd Svájcban, Genfben járt egyetemre, ahol elvégezte a Gazdaságtudományi szakot (1962) és a szociológiát (1965). Az étkezési szokások pszichológiájából írta a doktori disszertációját Párizsban (Sorbonne), amelyet 1979-ben a Genfi Egyetemen védett meg.

1966-ban önálló vállalkozóként megalapította Genfben a Motivációs és Kommunikációs Kutató Intézetet.

Megnősült, két gyermeke született.

Amikor 1971-ben Mindszenty József Bíboros-Prímás úr kénytelen volt elhagyni Magyarországot és a bécsi Pázmáneumban telepedett le, gyakran meglátogatta őt és szoros kapcsolat alakult ki köztük. Mindszenty javaslatára 1974-ben felvették a Szent Lázár (lazarita) lovagrendbe és később felkérte, hogy vegyen részt egy általa szerkesztett könyv megírásában Szent Istvánról. 1981-ben miután megözvegyült, átköltözött a Távol-Keletre, ahol egy gasztronómiai Kutató Intézetet alapított és luxusszállodák és repülőtársaságok tanácsadójaként dolgozott.

1984-ben megválasztották Bangkokban a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává, 1996-ban pedig Mexikó városban a Gasztronómiai Világszövetség elnökévé.

Távol-Keleti tartózkodása idején több magyar őstörténeti kutatást végezett Ujguriában, Tibetben, Mongóliában és vallástörténeti kutatásokat Burmában, Laoszban és Thaiföldön.

Kutatásai során ismerte meg a burmai őserdőkben a Karenni népet, amely 1948 óta függetlenségi harcot vív az elnyomó burmai kormánnyal. 1992-ben a Karenni ideiglenes kormány kinevezte nemzetközi nagykövetükké és szívós diplomáciai munka után sikerült felvetetnie őket az ENSZ-ben nem képviselt nemzetek és népek szövetségébe.

1996-ban telepedett vissza Magyarországra. 1998 és 2011 között 27 könyve jelent meg magyarul (őstörténet és vallástörténet kutatás, bor és gasztronómia, verseskötetek és regények.)

2006-ban újranősült, felesége a székelyföldi Dr. Németh Éva, neurológus a siófoki kórházban.

Jelenleg a Kodolányi Főiskola tanára Budapesten, Székesfehérváron és Siófokon (Távol-Keleti Kultúra, Távol-Keleti gazdasági stratégia és gasztronómia).

forrás: wikipédia