Kurultáj 2010

Beszámoló a 2010. augusztus 6-8 között Bugacon megrendezett Kurultájról.

Nem tisztem szakmai szempontból értékelni a rendezvényt, sem tételes felsorolást adni a programokról, ezeket az interneten bárki megtalálhatja. Én a saját benyomásaimat, észrevételeimet szeretném közölni.

Pénteken délután, a nyitónapon érkeztünk a helyszínre, ahova egyébként az utakon elhelyezett tájékoztató táblák segítségével könnyen oda lehetett találni.

A kemping közvetlenül a tábor mellett volt kijelölve, megfelelő higiéniás feltételekkel. A szervezők talán viccnek szánták, de volt néhány nyitott piszoár is elhelyezve a mobil WC-sor előtt. Ha valaki nem tudja mi is ez (korábban én nem láttam ilyet), úgy kell elképzelni, hogy van egy kör alakú szerkezet, amit három részre osztottak úgy hogy a közepén ember magasságú, és a kör széle felé az osztás magassága csökken. Eszerint egyszerre 3 ember használhatja, középen, azaz szemben embermagasságú, nem kell attól felni, hogy a szembenálló felek lepisilik egymást. Ez a jó hír. A rossz az, hogy hátulról viszont teljes betekintést nyújt, és a szerencsétlen elhelyezésnek köszönhetően, mindenki ezek mellett ment el a WC-re menet. Régóta tudom, hogy a férfiak szemében vizelde az egész világ, mégsem láttam, hogy bárki is használta volna. Ez az elhelyezés még a legbátrabb férfit is elrettentette. Jobb lett volna a WC sor mögé tenni?..

Visszatérve a kempingre: jó volt látni, hogy szinte minden sátornál ki volt tűzve a magyar- vagy Árpád-sávos lobogó.

Így rögtön éreztük, hogy megérkeztünk, otthon vagyunk?

Néhány sátornál háttérzene, nem zavaróan hangos, egyébként is Kárpátia, Kormorán szól, szóval lehetne akár hangosabb is?.

Sátorverés után azonnal átmentünk a Kurultáj helyszínére. Rengeteg jurta, zászlók,

már pénteken tömeg, nagyon sok kézműves-sátor, az ételt árusítóknak is egész utcája.

Nézelődő, vásárló emberek. Sokan ?beöltözve?, de ruhájukat, pajzsot, íjat-nyilat, ostort, olyan természetességgel viselve, mintha hétköznap is abban járna.

Jóféle lószag. Hatalmas komondorok, álmélkodva látom, hogy némelyik szinte akkora, mint egy borjú. Sólymok. Agarak. Racka.

?Civilben? szinte nem is érzi jól magát az ember. A tarsolyos sátornál egy ízes beszédű ember a kérdésre, hogy becsomagolják-e a tarsolyt vagy felteszi, így felelt: ?persze, hogy fölveszöm, már szégyöllöm, hogy nincs rajtam sömmi?.

És ez a mondat tényleg találóan kifejezi azt, amit éreztünk. Kellett valami, egy tarsoly, egy ostor, egy szép bicska, faragott kürt, egy hímzett blúz, vagy valami, ami segít azonosulni a környezettel, aminek a viselésével mindenki kifejezhette, hogy nem turistáskodni jött ide.

Egy-két ?eltévedt bárányt? láttam mindössze, na, ők körömcipőben, streccs nadrágban feszítettek- botladoztak a puszta homokjában, megmosolyogtatva mindenkit.

Mire végignéztük a kézműves vásár látnivalóit, feltérképeztük az egész helyszínt, kora este lett, és kissé megijesztve bennünket, az a tájékoztatás hangzott el, hogy igen erős vihar közeledik, akár 2 cm-es jéggel. Hű, ennek fele sem tréfa! Visszasiettünk a sátorhoz, az eső szinte azonnal rákezdte, volt egy kis szél is, de a beígért jégeső szerencsére elmaradt. Mint ahogy a további programok is?.Na, nem baj, itt leszünk még két napig, nem maradunk le semmiről.

Szombat. Óriási tömeg, akkora, hogy már zavaró. Már abból a szempontból, hogy a lelátókhoz, amiből összesen kettő volt, közel sem lehetett férni, arra még esély sem volt, hogy ott helyet foglaljunk. Nem lehetett a kordonhoz sem közel menni a sokaság miatt. Alig láttunk valamit. A programok közül egy agárversenyt, solymászbemutatót és a csikósbemutatót sikerült megnéznünk. Csak a szerencsének köszönhetően, hisz ezek a bemutatók nem a díszsátor vagy a lelátók előtt zajlottak, hanem valami rejtélyes okból, a pályának azon a részén, ahol a szereplők bejöttek, és ott álltunk mi. Azért unatkozni nem lehetett, rengeteg látnivaló mindenfelé. A nagy sörsátorban a színpadon népdalkórus, néptánc ? ők környékbeli fellépők voltak. Jó is volt kicsit megpihenni, jóféle borokat kóstolgatni.

5-6 óra felé a tömeg kissé apadt, csak később tudtuk meg, hogy a bejövő buszok és autók alapján számolva 100-130 ezer ember volt ott aznap.

2008-ban is részt vettünk a Kurultájon. Csodálatos volt! Összehasonlítva a mostanival néhány észrevételem: a mostanin kevesebb volt az önkéntes segítő ? pl. egyszerűen nem találtuk az információs sátrat, ahol hozzá lehetett volna jutni a programfüzethez, a megkérdezett látogatók közül senki sem tudta, hogy merre található.

Estefelé azután kisegített bennünket valaki, akinek volt a kezében egy programfüzet. Az információs sátor a főbejáratnál volt, mivel azonban mi a kemping felől jöttünk be, a területnek ezen a részén nem is jártunk. Megjegyzem, hogy vasárnap este, indulás előtt sikerült találnunk egy másik információs sátrat is, a kézműves vásár sátrai között, tehát az is jó helyen, bennünket valószínűleg mindig másfelé vitt a lábunk. De az leszögezhető, hogy egyik sem volt megfelelően jelezve, valami nagy zászlóval vagy hasonlóval kellett volna messziről észrevehetővé tenni. Ha erre nem volt mód, akkor lett volna szükség a segítőkre, akikhez fordulhattunk volna.

Ami még feltűnt: kevesebb volt a fellépő is (bár így is szép számban voltak!) és sokkal nagyobb érdeklődés övezte, mint az első Kurultájt.

Az árakról is ejtenem kell néhány szót. Számomra ez volt a legzavaróbb, bár ha ezen felül tudott emelkedni az ember, akkor az egész Kurultáj mégis megadta azt a csodálatos érzést, amiért idejöttünk.

Szóval az árak: sima lángos 400 (na jó, egyetlen helyen sikerült 280 Ft-ért igazán finom Alföldi-lángost vennem), sör 400, kürtőskalács 900-1000Ft. A legolcsóbb főtt étel 950 Ft-ért babgulyás, amiben kb. 2-3 kanál sűrűje volt,  a többi a leve ? talán csak nekem nem volt szerencsém?? Egy szelet kenyér 50 Ft. Barack ? ami valószínűleg a környéken termett, hisz ott a barack hazája, 400Ft. Kész rablás. Még a veszprémi piacon is olcsóbban lehet kapni. Vadpörkölt adagja 1600 Ft, igaz az olyan kiadós, hogy nem bírtam megenni.

De tényleg volt minden, mi szem-szájnak ingere. A szervezőknek azt az elképzelését, hogy minden tájegység híres ételét bemutatják, sikerült megvalósítani. Volt bajai halászlé, szatmári káposzta, bakonyi tócsi, erdélyi kürtős, alföldi lángos, csabai kolbász, még felsorolni sem tudom mindet.

A szervezőknek az árakat nem sikerült megfékezni, illetve kiválogatni azokat az árusokat, akik csak tisztes haszonra akartak szert tenni. Márpedig egy ízig-vérig magyar rendezvényt ez is meg kellene különböztetnie más rendezvényektől. 

Az egész rendezvényen kevés a szemetes. Az a kevés csordultig tele, némelyik mellé a földre téve a szemét, mert akármilyen kevés is a kuka, az emberek nem dobálják el a szemetet, hanem viszik magukkal egy kukáig. Ott azután lerakják, ha máshova nem, a földre. Láttam, hogy nincs is minden büfésnek kihelyezve szemetes. 

Szombat este még megnéztük az előző napon elmaradt Nimród vére előadást a Kiskunfélegyházi táncszínház előadásában. Hangulatos, csillagfényes este.

Vasárnap. Bepótoltunk mindent, amit előző nap nem láttunk. Sokkal kényelmesebben (és ülve!!!) lehetett nézelődni. Mennyivel jobb így! Erről eszembe jut, hogy miért is nincs végig lelátó a küzdőtér körül. Az egyik lelátó pl. raklapokból van építve. Nem kerülhet horribilis összegbe, talán nem sikerült több raklapot szerezni?

Szédítő lovas programok, lovas kaszkadőr bemutató, csikósbemutató, történelmi élőkép, gyalogos és lovas csapatok bevonulása, csatajelenet, barantások.

Aranyszőrű csikó! Igen, a népmesékből ismert aranyszőrű csikó, amiről most kiderül, hogy nem mesebeli, hanem nagyon is valóságos. Nagyon szép állat, sajnos a fajta nevét nem sikerült megjegyeznem, valami keleti lófajta, a tenyésztőnek sikerült egy kancát szereznie, ez annak a csikaja. Van egy szürke változata is, az ezüstszínű. Nagyon rövid szőrű lófajta ez, emiatt van ez a fémes csillogása a szőrnek. Tényleg ámulatba ejtő.

Az egész élőkép alatt az az érzése az embernek, hogy visszament az időben pár ezer évet. Istenem! Annyira jó magyarnak lenni! Este szertűz, táltosdobolás az életfa mellett. Mikor az őseinkhez fohászkodtunk, olyan erősen eszembe jutott a nagyapám, hogy kicsordult a könnyem.

A tömeg megilletődötten énekelte a Himnuszt és utána a Székely-himnuszt.

Az egész nagyon felemelő, léleképítő volt. Azt a néhány bosszantó szervezetlenséget már el is felejtettük?..