Veress D. Csaba_Hadtörténész

Részletek

Írta: Tóthné Zita

Kategória: Előadók

Megjelent: 2010. február 01.

Találatok: 4122

http://www.honvedelem.hu/cikk/7/17850/veress-d-csaba_.html

A II. világháború történelmének krónikása

Veress D. Csaba történész élete 77 évéből 35-öt fordított a II. világháború magyarországi történéseinek hiteles megismerésére. Kutatómunkájának eredményeként 37 könyve jelent meg, számtalan publikációt írt a Honvédségi Szemlébe és más országos, valamint megyei napilapokba. Életéről és munkásságáról beszélgettünk.

---

Mi motiválta arra, hogy történészként speciálisan a hadtörténelemmel foglalkozzon?

Az egyetemen véletlenül választottam ezt az irányt, valamiért ezt tartottam a legizgalmasabbnak, és talán az is segített a terület kiválasztásában, hogy az 50-es években a hadtörténelemben még sok kérdés nem volt eléggé kidolgozott. Ilyennek láttam a II. világháború eseményeit is, amit fiatal gyerekként éltem át. Ezért már az egyetemi éveim alatt elhatároztam, hogy a II. világháború történéseit igyekszem átlagnál jobban megismerni. A diplomámat 1952-56 között a Szegedi Tudományegyetemen szereztem meg és a végzést követően szerettem volna a hadtörténeti intézetben kutatóként dolgozni. Ez nem sikerült, mert az intézetbe az akkori események miatt inkább elbocsátások voltak és nem pedig felvételek. A diplomamunkámnak is hadtörténeti témát választottam, konkrétan, a ?Tiszántúli hajdúk vállalkozása a török kézen lévő Szeged visszavételére? címmel. Ennek a dolgozatnak az lett a végső megállapítása, hogy a magyar-spanyol reguláris csapatok felszabadítási kísérlete nem volt eléggé előkészített, ezért kudarcba fulladt.

Az egyetem után hol folytatta munkáját?

Mint középiskolai történelem tanár 18 évig tanítottam először Zircen és ezt követően Veszprémben. De a tanári pálya mellett történelmi kutatásokat folytattam és 1960-tól a veszprémi múzeum külső munkatársaként végeztem a tudományos munkát. Az életemben meghatározó jelentőséggel bírt az 1965-ös év. A háború befejezésének 20. évfordulójára felkértek, hogy a megyei múzeumban egy nagytermes kiállítást rendezzek. Ennek összeállítása közben fogadtam meg, hogy ezt a kutatómunkát tovább folytatom, de ez a kiállítás segített abban is, hogy 1972-től 1992-ig már a Veszprém Megyei Múzeumban dolgozhattam.

Hogy sikerült az elhatározását megvalósítania?

Ma már úgy fogalmazhatok, hogy egy kis szerencsével. Ugyanis a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hadtörténeti tanszéke az 1966-os évben kezdett bele egy nagyszabású programba, aminek a célja a magyarországi világháborús események feldolgozása volt. Ezt úgy akarták megvalósítani, hogy megyénként kerestek olyan történészeket, akik az adott térségben zajló eseményeket feldolgozzák. Ehhez segítséget is adtak, mert ekkor sikerült a Honvédelmi Minisztériumnak megszereznie a Magyarországon harcoló német Déli- Hadseregcsoport teljes anyagát. Az amerikaiak zsákmányolták el és vitték ezt ki Washingtonba. Az anyagokat a központi levéltárban archiválták, valamint a dokumentumokat mikrofilmre is feldolgozták. Ezeket a mikrofilmeket sikerült behozni az országba és ezek felhasználásával kellett a II. világháború történelmét feldolgozni. Dr. Nagy Gábor ezredes tanszékvezető irányításával megalakult egy csoport, akik a megyékben  elkezdték felkutatni a megfelelő tudású és érdeklődésű személyeket.

Hogy találták meg ehhez a munkához?

A szerencsére az 1965-ös kiállítással a nevem bekerült a köztudatba és a múzeumnál is jól ismerték az elhívatottságomat, de a megyei tanácsnál is tudták, hogy ilyen kérdésekben lehet rám számítani. A tanszékről 1967 márciusában kerestek meg ezzel a feladattal, és a beszélgetés során a II. világháború történetéből Nagy ezredes szinte levizsgáztatott. A vizsga sikerült és felkértek arra, hogy vállaljam el Veszprém és Zala világháborús történelmének a feldolgozását. Nem volt kis feladat, mert azoknak a dokumentumoknak a száma, amit az amerikaiaktól megkaptunk meghaladta a százezret és a munkához nagyon jól kellett ismerni a német nyelvet is. A határidő is elég szoros volt, mert 1970 elejére már kérték a kidolgozott anyagot. A feladat nagyon csábító volt és a nehézségek ellenére elvállaltam. Számomra ekkor kezdődött el a II. világháború történelmének a felfedezése.

Milyen időszakot ölelt fel ez a kutatás?

Minket elsősorban az a része érdekelt, amikor a magyarországi hadműveletek voltak, tehát 1944 végétől 1945 március végéig terjedő időszak. A rendelkezésre álló anyagok alapján közel nyolcszáz oldalt írtam és elkészültem vele a megadott időre. 1970 január első napjaiban átadtam a kéziratot a megbízóimnak. Ekkor tudtam meg, hogy a tervezett anyagból csak ez a rész készült el. Az anyagot végül könyv alakban Veszprém megye adta ki, ?Balatoni csata?-címmel.

Nem érezte elveszettnek ezt a munkát?

Nem, mert hamarosan megkeresett a Zrínyi Katonai Könyvkiadó, egészen pontosan Dr. Kocsis Bernát ezredes és felkért arra, hogy a teljes Nyugat-Magyarország II. világháborús történetét dolgozzam fel. Ennek egy része már adott volt, a további kutatáshoz ismertek voltak a források és az érdeklődésem a kor iránt töretlen volt, ezért elvállaltam a feladatot. A könyv végül 1984-ben jelent meg, ?A Dunántúl hadi krónikája 1944-1945?-címmel. Arra voltam a legbüszkébb, hogy ezt a könyvet a katonai akadémián tankönyvként használták. Ez egyébként azért alakulhatott így, mert a könyv az eredeti német, valamint az orosz dokumentumok felhasználásával készült el, tehát a tényekre alapozva íródott.

Más történelmi témákkal nem is foglalkozott, csak a II. világháborúval?

Ebben az időben voltak más felkéréseim is és ezért sorozatban nyolc hadtörténeti könyvet írtam különböző témákban. A legérdekesebb ezek közül a ?Napóleon hadai Magyarországon? címmel jelent meg, ami az 1809-es háború teljes katonai történetét írta le. Ez azért volt érdekes, mert voltak idők, amikor egyes vezető beosztású személyek nem akartak ezzel az eseménnyel büszkélkedni, ezért nem is beszéltek róla. Egy fehér folt maradt a történelemben, nem volt a csatának összefoglalt irodalma.

De hogy lehet az ilyen eseményekről hiteles történelmi információkat szerezni?

Az érintett megyék, valamint az országos levéltárakból, de a legértékesebb információk az osztrák levéltárakból kerültek elő. Végül sikerült összeállítani és 1987-ben meg is jelent ez a könyvem.

Mi volt a következő állomás?

Az 1990-es évek elején felmerült az, hogy fel kellene dolgozni az összes II. világháborús magyarországi eseményt. A Zrínyi Katonai Könyvkiadó képviselői kerestek meg ezzel az igénnyel és rendelték meg ezt a kutatómunkát. Az élet közbeszólt és az 1996. évi átszervezések miatt a kiadó végül lemondta a munkát, de tisztességgel megfizettek és visszaadták az addig elkészített kéziratokat is. Ez egy kicsit elkeserített, de tovább folytattam a korszak történelmének a kutatását. 2000 februárjában megkeresett egy alapítvány azzal, hogy szeretnének újra kiadni a Balatoni csatát második kiadásban, mert úgy érezték, hogy van érdeklődés a könyv iránt. Természetesen hozzájárultam a kiadásához, de úgy hogy kibővítettem az új dokumentumokkal, ismeretekkel és közben beszélgettünk a jövőről. Felmerült az a gondolat, hogy jó lenne feldolgozni és közkincsé tenni az egész ország II. világháborús hadi eseményeit. A vendégek ezzel egyet is értettek, de rögtön megállapították, hogy olyan ember Magyarországon nincs, aki ezt a munkát felvállalná. Én örömmel mutattam rá egy nagy halom iratra: ?Íme, uraim itt van!? Az iratokat elvitték és 2002-ben jelent meg az első, 2003-ban a második kötete, ?Magyarország hadikrónikája 1944-1945?-címmel. Ebben az évben várhatóan megjelenik a harmadik, a pótkötet.

Miért volt szükség a pótkötet kiadására?

Az eltelt időszakban egyre több anyaghoz tudnak hozzájutni a történészek. Többek között Németországban olyan anyagok váltak kutathatóvá, amelyek teljes hitelességgel írják le például a Magyarország ellen bevetésre kerülő repülőket, azok személyzetét és a bevetés célját. Precízen rögzítették a veszteségek is, így a gyűjtők nagyon pontosan azonosítani tudják a repülőgép roncsokat. De megnyíltak az orosz levéltárak is, ahonnan egyre több információt tudunk szerezni a Vörös Hadsereg hadműveleteinek a leírásáról.

 

Dr. Lánszki Imre_Ősbuda nyomában

Részletek

Írta: Tóthné Zita

Kategória: Előadók

Megjelent: 2010. január 18.

Találatok: 6424

Lánszki Imre : Ősbuda nyomában

Dr. Lánszki Imre ökológus, egyetemi tanár közel egy évtizede keresi, kutatja Ősbuda várát Budakalászon. Honnan jött az ötlet, hogy Ősbuda várát esetleg Budakalászon kell keresni? Az egész egy szokványos gombászkodásnak indult, ennek most ősszel lesz 10 éve. Ezen a helyen soha azelőtt nem jártam, egy bozótos, köves hegyoldalra kell gondolni. A hegy tetején egy nagyobb fenyves található, ahol - mint kiderült - sok gombát lehet találni. Feltűnt viszont egy furcsaság: épület- és falmaradványok, szabályos faragott kövek sokaságát lehetett szétszórtan látni. Találtam továbbá egy víznyerő helyet a hegytetőn, illetve a növényzet is szabályosan kirajzolt egy körív alakú belső udvart. Még aznap este felhívtam Balczó Andrást, régi sporttársamat, és egy debreceni ismerősömet, hogy tudnak-e egy a közelben található várról, történelmi emlékről. Több könyvet ajánlottak nekem, így jutottam el Bradák Károly: Fehérvár - Fehér Folt című könyvéhez is. Néhány héttel a felfedezés után bent jártam a polgármesteri hivatalban, ahol észrevettem a falon egy, a területről készült infravörös felvételt. Felfedeztem a képen azt az alakzatot, amit Bradák a könyvében kritika tárgyává tesz. Ez az 1685-ös olasz katonai vázlatrajz nem azonosítható a mai Székesfehérvárral. Ezzel eddig nem tudtak mit kezdeni, de a megfelelő környezetben most hirtelen értelmet nyert. Innentől kezdve tudatosan kezdtem el feldolgozni a forrásokat, korabeli metszeteket. Visszatérve az infravörös felvételre, azon jól kirajzolódik a törökök által újjáépített vár, amely formájában eltérő a magyarok által épített váraktól. Milyen forrásokra lehet támaszkodni a kutatás során? Anonymus Gesta Hungarorum című műve meglepő pontossággal írja le a történéseket, a földrajzi nevek a mai napig nyomon követhetőek. Számos más krónikánk is tartalmaz utalásokat Ősbuda helyére, jelenleg több száz korabeli metszet, dokumentum, illetve a témával foglalkozó könyv áll a rendelkezésemre. Ez olyan nagy mennyiségű irodalom, amelynek csak az átolvasásához több mint egy év szükséges. Több történész elveti Anonymus munkásságát, szerintük nem lehet hiteles forrásnak elfogadni? Ezek a vádak nem újkeletűek. Már a Habsburgok is megpróbálták hitelteleníteni Anonymus munkásságát, ahogyan a magyarság történelmét is. Mérhetetlen károkat okoztak ilyen szempontból, ami jóval többet ártott, mint a váraink felrobbantása. Az meg érthető, hogy akik évtizedek óta Székesfehérváron keresik a királysírokat, azokat nem lehet egyik napról a másikra meggyőzni. A fiatal kutatókra komoly felelősség hárul, hogy ne vessenek el valamit rögtön, csak mert nem egyezik a ?hivatalos" állásponttal. Anonymus nemcsak a várat, hanem a vár alatti fennsíkon lévő kolostort is említi? Egészen pontosan Alba Ecclesia, azaz Fehéregyháza romjairól van szó, amit Szent István király építtetett a bolgár hadjáratból befolyó pénzekből. A fordulat a kutatásban négy évvel ezelőtt következett be, amikor egy barlangász csapat csatlakozott a kutatáshoz. A régészeti engedélyek hiánya erősen korlátozta a lehetőségeket, de így is sikerült feltárni egy vízmosást, illetve az onnan kiinduló kürtőket, alagutakat. A krónikások szerint Ősbuda alatt egy járónapnyi alagútrendszer található, ahol a török szultán még látta nagy királyaink sírhelyeit. Ezeket a katakombákat radarral vizsgáltuk, már több tíz méter hosszúságban be tudtuk mérni az irányukat. A rovásírásos kövektől elkezdve középkori ágyúgolyón át pénzérmékig már sok minden került itt elő. Meg kell említeni még a hegyoldalon talált, valószínűleg áldozati oltárként vagy temetkezési helyként szolgáló, igen érdekes alakú sziklát is. Elképzelhető, hogy Ősbuda és Fehéregyháza azonosítása esetén Árpád vezér sírhelye is a közelben található? A Magyarok Világszövetségében 2005-ben elhangzott előadásom után feltették nekem ezt a kérdést, hogy gondoltam-e arra, hogy a sírhelynek is a közelben kell lennie. Ezek után egyik barátommal felmentünk a hegyre május közepén, iszonyú esőben a Barát-patak völgyében. Ismét Anonymusra hagyatkozom, amikor azt írja, hogy Árpád sírja a kőmederben folyó patak forrása felett van. Ott úgy éreztem, hogy valami rendkívülit találtam. Ez a hely régen bánya volt, most az a turistaút kerüli meg, ami a Nagy-Kevélyre vezet föl. Tavaly került a kezembe Györffy György nyolckötetes könyve, az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. A hatodik kötetben leírja, hogy Árpád fejedelmet a Fehéregyháza fölötti hegyoldalba, egy bányába temették. Ez azért is döbbenetes, mert ő Anonymuson kívül egy 1212-es levéltári adatra is hivatkozik, amely szintén bányának nevezi a temetkezési helyet. Ha még azt is megemlítjük, hogy a trójai háború menekültjeinek egy része itt élt közel 3000 éve, aztán továbbvonultak nyugatra és megalapították Párizst, akkor olvasóink biztos száműznek minket a mesék világába? Pedig attól még igaz. A trójai történések az emberiség történetében egy nagyon nagy változást idéztek elő, gyakorlatilag a szkíta birodalom hanyatlása is ettől az időszaktól számítható. Budakalász és környéke a hévízforrások miatt már a kora bronzkor óta lakott, azóta rengeteg nép megfordult itt az évezredek folyamán. A római limes északi határvonala is itt húzódott a Duna-parton, aminek a feltárása még szintén várat magára. Egy világhírű olasz nyelvész, Mario Alinei-vel készült interjút láttam nemrégiben, amiben az etruszk-magyar rokonságot feltételező elméletéről beszélt. Elképzelhető-e az, hogy a hun-magyar kontinuitás sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt bárki is gondolta? Alinei a magyar rovásírás segítségével fejtett meg etruszk vázákon található feliratokat, amik még jóval Krisztus születése előtt keletkeztek. Elmélete szerint nem az etruszkok, hanem a latinok voltak Itália őslakosai, és az etruszk népek közelebbi kapcsolatba is kerültek a magyar ősökkel a vándorlásaik során? Nagyon érdekes ez az elmélet, szerintem Alinei-nek igaza van. A jelképrendszereknek óriási jelentősége van a népek történetében, hogy mit tartott meg a hagyomány és mit adtak tovább az ősök. Úgy gondolom, hogy azért fontos az, amit csinálunk, mert végre valós kép alakulhat ki a múltról. A múltunk ismerete nélkül pedig egyetlen lépést sem tehetünk a jövő felé. A kutatásomban nagyon sok ember munkájára támaszkodom. Én is egy leszek ebben a sorban, majd valaki az én munkámat is fel fogja dolgozni. De az biztos, hogy az ökológia révén a kutatás egy olyan új módszerét találtam meg, amit eddig kevesen használtak. Ezek olyan természettudományos tények, amiket nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. Augusztus 20 és 23 között kerül megrendezésre Budakalász várossá avatásának ünnepség-sorozata. Ennek kapcsán kapott-e felkérést a kutatási eredmények ismertetésére? Igen, a faluházban fogok tartani egy előadást, ahol bemutatok négy olyan metszetet, ami egyértelműen azonosítható a területre. Lesz egy helyszíni bejárás is, ott ahol nemrégiben egy debreceni régész segítségével kibontottuk a bástyafalat a vár alapjánál. Reméljük, hogy hamarosan rendelkezésre fog állni az az összeg, ami lehetővé teszi a régészeti engedélyek megszerzését egy nagyszabású feltárás elkezdéséhez.

Pörzse Sándor - Csillagösvényen

Részletek

Írta: Tóthné Zita

Kategória: 2010

Megjelent: 2010. január 05.

Találatok: 2891

 

A MOZAIK Érdekvédelmi Egyesület

Tisztelettel meghívja Önt, barátait, ismerőseit

Január 06-án szerdán 17 órára a

Cholnoky Jenő Általános Iskola éttermébe.

Pörzse Sándor szerkesztő-riporter 

Csillagösvényen sorozat

4. részének filmbemutatója és beszélgetés az alkotóval.