S. dr. Lackovits Magdolna Emőke néprajzkutató-muzeológus és történelem szakos középiskolai tanár.

1946. szeptember 24-én születt Domaházán, de Téten végezte az általános iskolát, Győrben, a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban érettségizett.

1971-ben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) Bölcsészettudományi Karán történelem-néprajz szakon diplomázott történelem szakos középiskolai tanár és ethnográfus-muzeológus végzettséggel.

1971-1973-ig a Soproni Liszt Ferenc Múzeumának volt néprajzos-segédmuzeológusa.

1973-ban költözött Veszprémbe, azóta városunkban él.

1976-ban Dr. Univ. fokozatot szerzett néprajzból a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen.

Ideköltözése óta a 2007-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság Veszprémi Laczkó Dezső Múzeumában dolgozott, segéd, majd néprajzos muzeológusként, főmuzeológusként és múzeumi főtanácsosként.

 

Fő kutatási területe a népi vallásosság (a templomon kívüli vallásgyakorlat és az egyházi esztendő szokásvilága), a paraszti társadalom jellemzői, működése, valamint a Bakony és Balaton-felvidék népművészete (hímzéskultúra, viseletek, szakrális ábrázolások).

Ezekben a témákban 225 tanulmánya jelent meg különböző szakmai periodikákban, múzeumi évkönyvekben, gyűjteményes tanulmánykötetekben, továbbá öt önálló kötete látott napvilágot.

Történeti monográfiák részeként megírta Csopak, Balatonfüred, Berhida-Peremarton-Kiskovácsi, Litér, Örvényes, Vaszar, és Takácsi községek néprajzát.

Balatonalmádi-Vörösberény, valamint Lovas és Zánka községek monográfiáiban részfejezetek szerzője volt. Tizenöt kötetet szerkesztett, vallási néprajzi, népművészeti, társadalom néprajzi témákban harminchat kiállítást rendezett határon belül és kívül.

Három kutatást irányított: Fertő-menti, Káli-medencei, Somló-környéki vizsgálatok.

Részt vesz a megyei és az országos népművészeti zsűri munkájában, továbbá előadásokat tart.

 

A rendszerváltozás után 1992-1997 között megyei múzeumigazgató helyettes volt, 1990-2007 között pedig a Múzeum Néprajzi Osztályának élén állt.

2000-2005 között a Károli Gáspár Református Egyetem Művelődéstörténeti és Gazdaságtörténeti Tanszékén református vallási néprajzot tanított.

Megalakulása óta, azaz harminc esztendeje irányítja a Veszprémi Múzeumi Egylet Néprajzi Szakcsoportját. Több cikluson keresztül tagja volt a Magyar Néprajzi Társaság országos választmányának.

1988-ban ötöd magával létrehozta az Orbán Balázs Alapítványt a határon túli fiatalok felsőoktatási tanulmányainak támogatására. Ennek az alapítványnak megalakulása óta kuratóriumi tagja, jelenleg pedig az elnöke.

 

Munkásságát több díjjal is elismerték:

1980 Gunda-Díj (Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéktől, szakmai díj fiatal kutatóknak)

1986 Káli-medencéért Emlékplakett (a Káli-medence Környezetvédelmi Társaságtól a Káli-medence kutatásért)

1993 Gizella-Díj (Veszprém városától)

2001 Pro Comitatu Díj (Veszprém megyétől)

2005 Laczkó Dezső Tudományos Díj (Laczkó Dezső Múzeumtól a kollégák szavazatai alapján, a Múzeumban végzett tudományos munkáért)

2006 Móra Ferenc Díj (a muzeológusok munkájának országos elismerése)

2007 Veszprém Megye Arany Érdemrendje (Veszprém megyétől tudományos és közéleti tevékenységért)

2009 Károli Gáspár Díj (a református vallási néprajzi kutatásokért)

2011 Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt

 

Végezetül szeretném Emőke saját szavaival befejezni a bemutatását:

?Azt tapasztaltam, hogy mivel egyetlen alkalommal sem kellett köpönyeget fordítanom, rendszerváltozás előtt és után egyaránt ugyanazt vallottam, hitemet, magyarságomat, hazámat soha le és meg nem tagadtam, nem szégyelltem, ha kellett, mellettük, értük kiálltam, talán ezért a következetességért, egyenességért munkatársaim semmikor nem támadtak, megbecsültek, sőt, úgy éreztem, tiszteltek is. Politikai széljárásokhoz nem igazodtam, munkámat tehetségemnek megfelelően, becsülettel végeztem, lelkiismeretem nyugodt volt, maradt. A hatalomhoz nem törleszkedtem, az igazságért szót emeltem, elismerésekre nem vágytam, beosztásokért soha nem harcoltam.?